A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúsági. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúsági. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 19., csütörtök

"Eredj csak Momóhoz!"


by Eszterke
Michael Ende: Momo
Ajánlja: Eszterke

„ – Látod, Momo – mondta aztán úgy példaképpen –, ez így van: az ember előtt néha hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
– Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca még mindig ott van előtte.
Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
– Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre szabad gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Aztán megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
– Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: - Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk sem maradt ki. – Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: – Ez fontos.”


Momo nem mond okosakat, és nem mondja meg, mi a helyes, vagy hogy mit kell tenned. Ha bajod van, mégis őt kell felkeresned, mert minden megoldódik. Az emberek a városban csak úgy mondják „Eredj csak Momóhoz!”, ha látják, hogy már igazán szükséged lenne rá, hogy meghallgasson. Merthogy ő nem tesz mást, csak mindenkit meghallgat, és ettől az illetőnek okos gondolatai támadnak, hirtelen nem látja már olyan rossznak és reménytelennek a helyzetet, mint azelőtt. Bár Momo csak egy kislány, akiről senki nem tudja hány éves, honnan jött, kik a szülei, de amint megjelenik a városban és beköltözik a régi amfiteátrumba, minden megváltozik. Az emberek boldogak és elégedettek, a gyerekek fantáziája a végtelenségig szárnyal, olyan játékokat találnak ki, mint még soha. Momo mindenkiben meglátja az értéket, mindenkit addig hallgat, amíg meg nem érti a lelkét. Ezért is szeret mindenki hozzá járni, mert ott úgy érzik, fontosak valakinek. Csakhogy egyszercsak idegenek jelennek meg a városban, akik az emberek idejére pályáznak. Momo zavarja őket a tervük megvalósításában, az emberekre tett hatása miatt, ezért meg kell küzdeniük egymással. Momónak, a kislánynak és a szürke időrabló urak seregének.

A Momo egy klasszikusan többrétegű mese, amelyet a gyerekek is élveznek, mert részben róluk szól, és a felnőttek is meglátják benne a mélyebb mondanivalót szeretetről, barátságról, egymásra való figyelésről.

„ –Nos, vannak a Föld forgásában ritka pillanatok – magyarázta Hora mester –, amikor megesik, hogy valamennyi dolog és lény, még a legtávolabbi csillagok is soha nem ismétlődő módon együttműködnek, úgyhogy olyasmi történhetik, ami se előtte, se utána soha nem. Sajnos az emberek általában nem értik, hogyan éljenek vele, így aztán a csillagórák észrevétlenül múlnak el. De ha akad valaki, aki érti, felismeri őket, nagy dolgok esnek a világon.”

2010. július 28., szerda

Megérjük a pénzünket!

G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Jelige: Katáng

Kategória: humoros, ifjúsági regény


Tárgyilagos:

A könyv egy 10 éves lány naplószerű bejegyzéseivel mutatja be egy háromgyerekes Práter utcai panelben lakó család életét. A sokat dolgozó, értelmiségi szülők (tanár anya, mérnök apa), valamint a talpraesett, a háztartást ellátó nagymama mindennapi nehézségeit, konfliktusait, valamint a sokszor felnőttekéhez mérhető gyermeki problémákat mutatja be egy gyerek szemszögéből, aki sokszor többet ért, mint azt a felnőttek elsőre gondolnák. Ugyanakkor – ahogy az életben is – a sok nehézség mellett rengeteg örömteli pillanat is adódik, és bebizonyosodik, hogy a humorérzék és az önmagunkon nevetni tudás mennyire megkönnyíti az életet.


Szubjektív:

Amikor először olvastam ezt a könyvet, akkor annyi idős voltam, mint a naplót író Kovács Anikó. Ebben az életkorban tökéletesen azonosulni tudtam vele, és jókat nevettem a viccesebb részeken. Ahogy idősebb lettem, újra és újra elolvastam, és egyre több mindent értettem meg, amiket gyerekként az ember csak érez, de felnőttként már meg is tudja fogalmazni. Véleményem szerint könnyen olvasható, a szereplők karaktere jól kidolgozott, sok alkalmat ad a nevetésre, és a gondolkozásra. A kedvenc részem a karácsonyi bejegyzés, aki elolvassa, biztos megérti majd, miért.


Idézet:

„Mit tetszik csinálni, ha egy lovat talál a fürdőkádban?”