Richard P. Feynman: "Tréfál, Feynman úr?"
Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai, ahogy Ralph Leighton lejegyezte
Ajánlja: Maminti
Egy Nobel-díjas fizikus kicsit rendhagyó önéletrajzi könyve. Életének egy-egy fontos, vagy inkább érdekes részéből összerakott könyv ez.
Nem tudományos értekezés, de ahol szükséges az értelmezéshez egy-egy morzsát odavet az olvasónak a fizikáról, matematikáról. Éppen annyit, hogy pontosan érezzük komoly dolgok ezek, de arra már nem elég, hogy bármit is megértsünk pusztán a leírás alapján.
A Sience Digest azt írja a könyvről: "Aki csak olvassa, már-már késztetést érez rá, hogy csapot-papot otthagyva elmenjen fizikusnak!"
Én egy percig sem éreztem ilyen jellegű késztetést (ez az életszemlélet vonzó, nem a foglalkozás). Viszont jó érzéssel töltött el, hogy a megfelelő emberek (ti. Feynman) érezték.
Végtelenül emberi ez a könyv. Tele van öndicsérettel és mások (legélesebben a pszichiáterek és szociológusok) gúnyolásával.
Szórakoztató, érdekes, de a végén alig vártam, hogy megszabaduljak Mr. Tökéletestől.
